A városok szerepe a globális éghajlatváltozás folyamatában már régóta ismert tény a szakemberek körében, ám az utóbbi évek tudományos eredményei egyre sürgetőbb cselekvésre késztetik a városfejlesztéssel foglalkozó szakembereket és döntéshozókat. Dr. Bajnai László, aki több mint három évtizede dolgozik a településfejlesztés területén, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen összetett kihívások előtt állnak a magyar megyei jogú városok a klímaváltozás kezelésében.
Az ENSZ főtitkárának 2022 októberi sürgető nyilatkozata óta világossá vált, hogy a jelenlegi pályán haladva a globális felmelegedés 2,8 fokos szintet érhet el 2100-ra, ami katasztrofális következményekkel járna. Különösen aggasztó, hogy Európa átlagos felszíni levegőhőmérséklete körülbelül kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a világ átlaga. Ez a jelenség pedig leginkább a városi területeken érezteti hatását, ahol a beépített környezet sajátosságai miatt felerősödnek a felmelegedés következményei.
A Világbank adatai szerint az urbanizációból származik a légkörbe jutó üvegházhatású gázok közel háromnegyede, miközben a városokban történik a világ energiafogyasztásának majdnem kétharmada. Ezek a számok világosan jelzik, hogy a települések kulcsszereplői a klímaváltozás folyamatának, és egyúttal kulcsfontosságúak lehetnek a megoldásban is.
A városi környezetben jelentkező klimatikus anomáliák egyre nagyobb területekre terjednek ki, egyre gyakrabban fordulnak elő és egyre tovább tartanak. A hőszigethatás városi környezetben különösen jól érzékelhető példája annak, hogyan erősítik fel a beépített területek a globális felmelegedés hatásait. A forró és hőségriadós napok száma növekszik, az özönvízszerű esők és szélviharok pedig korábban nem tapasztalt kihívásokat jelentenek a városi infrastruktúra számára.
A felmelegedés következményei között olyan problémák jelentkeznek, mint a szárazodás, az aszály, az árvizek, az erózió, valamint a csapadékvíz elvezetési és vízellátási nehézségek. Ami még inkább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek a problémák gyakran tovább erősítik a felmelegedés okait, egyfajta önerősítő folyamatot hozva létre.
További nehézséget jelent, hogy minden egyes városban eltérő módon, mértékben és kombinációban jelentkeznek ezek a strukturális jellegű urbanizációs problémák. A műszaki-fizikai környezet sajátosságai miatt nincs univerzális megoldás, amelyet minden településen ugyanúgy lehetne alkalmazni. A konkrét válaszok minden városban egyediek kell hogy legyenek, még akkor is, ha a kihívások tematikusan hasonlóak.
A megyei jogú városokban készült esettanulmányok éppen ezt a sokszínűséget igyekeznek feltárni, megvizsgálva, hogy az egyes települések hogyan érzékelik a globális felmelegedés okai és következményei közé tartozó problémákat, és milyen szabályozó vagy operatív városfejlesztési eszközöket alkalmaznak ezek kezelésére. A kutatás kiterjed a 2014-2020 közötti fejlesztési időszak tapasztalataira, a jelenlegi 2021-2027-es ciklus tervezett intézkedéseire, valamint a 2030-as távlatra is.
Az esettanulmányok jelentősége abban rejlik, hogy új szintre emelhetik a klímavédelem és a fenntartható urbanizáció érdekében folyó szakmai diskurzust. A tudományos ismeretek folyamatosan bővülnek a globális felmelegedésről, és egyre világosabb, hogy egzisztenciális jelentőségű versenyfutásban állunk az idővel. Ebben a versenyfutásban pedig a városoknak kulcsszerepük van, hiszen strukturális jellegű urbanizációs problémáik a felmelegedés legfontosabb okai és következményei közé tartoznak.
