A magyarországi településfejlesztés történetében különleges jelentőséggel bír az a szemléletváltás, amely során a városrehabilitáció fogalma túllépett az épületek puszta felújításán. A szociális városrehabilitáció modellje olyan komplex megközelítést jelent, amely egyaránt kezeli a fizikai környezet állapotát és a helyi közösségek társadalmi kihívásait.
Az országban elsőként indult el olyan kiemelt projekt, amely nemcsak az épületállomány és a közterületek fizikai megújítását célozta meg, hanem központi elemként kezelte a lakosság társadalmi integrációját is. Ez a szemlélet lényegesen túlmutat a hagyományos értelemben vett infrastrukturális beavatkozásokon.
Bajnai László, a Városfejlesztés Zrt. vezérigazgatója az Ingatlan és Befektetés szaklap 2010. októberi számában nyilatkozott részletesen erről az úttörő kezdeményezésről. A társaság által kidolgozott program alapjaiban változtatta meg a hazai településmegújítási gyakorlatot, hiszen bemutatta, hogy a városrehabilitáció fizikai megújulás mellett társadalmi megújulást is eredményezhet, ha megfelelő módszertannal közelítünk hozzá.
Az akcióterületeken élők életminőségének javítása olyan összetett feladat, amely megköveteli a különböző szakmai területek összehangolt munkáját. Az épületek energetikai korszerűsítése, a közterületek átalakítása és a közösségi terek kialakítása csak akkor lehet igazán hatékony, ha mindezt kíséri a lakosság bevonása, a helyi vállalkozások támogatása és a szociális szolgáltatások fejlesztése.
A projekt kidolgozása során kiemelten fontos volt annak felismerése, hogy a leromlott városi területek megújítása nem kizárólag építészeti vagy várostervezési kérdés. A hátrányos helyzetű lakosság számára biztosítani kell a megfelelő oktatási, munkavállalási és szociális lehetőségeket ahhoz, hogy a fizikai környezet megváltozása tartós pozitív hatással legyen életükre.
A magyar gyakorlatban a szociális városrehabilitáció megjelenése fontos mérföldkő volt. Korábban ugyanis gyakran előfordult, hogy egy-egy terület fizikai megújítása után a korábbi lakosság kiszorult az addig lakott környezetéből, mivel nem kapott megfelelő támogatást a megváltozott körülmények közötti boldoguláshoz. Az integrált megközelítés éppen ezt kívánja elkerülni.
A program részletes kidolgozása komplex szakmai munkát igényelt. Elemezni kellett a helyi társadalmi viszonyokat, fel kellett mérni a lakosság igényeit, és meg kellett tervezni azokat a beavatkozásokat, amelyek egyszerre szolgálják az építészeti örökség megőrzését, a modern funkciók megjelenését és a közösség megerősítését.
A városrehabilitációs projektek sikere nagyban múlik azon, hogy mennyire sikerül összhangot teremteni a különböző célok között. A fizikai megújulás látványos eredményeket hozhat, ám csak akkor válik fenntarthatóvá, ha a helyi közösség is részesévé válik a változásnak, és képes aktívan részt venni a megújult környezet életében.
