A településfejlesztés területén komoly kihívást jelentenek azok a bürokratikus előírások, amelyek időről időre megjelennek a pályázati rendszerben. 2010 májusától kezdődően a települések számára új kötelezettséget vezetett be a jogszabályi környezet, amely szerint csak szakértői hitelesítéssel ellátott esélyegyenlőségi programmal lehet uniós forrásokra pályázni. Ez a követelmény akkor került bevezetésre, amikor sok település már túl volt a korábbi előírások teljesítésén.
A településeknek korábban antiszegregációs terveket kellett készíteniük a városrehabilitációs projektek megvalósításához. Ezek az ASZT dokumentumok részletesen foglalkoztak a társadalmi egyenlőség kérdéseivel, az egyes településrészek hátrányos helyzetével és a fejlesztési lehetőségekkel. A tervek elkészítése jelentős idő- és forrásigénnyel járt, szakértők bevonását tette szükségessé.
Az újabb bürokratikus követelmények kapcsán azonban felmerült a kérdés, hogy a már elkészített antiszegregációs tervek megfelelnek-e az esélyegyenlőségi program követelményeinek. Ez a bizonytalanság komoly problémát jelentett a gyakorlatban, hiszen nem volt egyértelmű, hogy a korábbi dokumentumok elegendőek-e, vagy a településeknek egy teljesen új műfajban kell újra feldolgozniuk ugyanazokat a témákat.
A helyzet különösen problematikus volt azoknak a városoknak az esetében, amelyek már jelentős erőforrásokat fordítottak az antiszegregációs tervek elkészítésére. Ezek a települések több hónapos munkát és költségeket fektettek a dokumentáció összeállításába, csak hogy aztán kiderüljön, lehet, hogy egy újabb típusú tervet is el kell készíteniük.
A bürokratikus terhek növekedése nemcsak adminisztratív szempontból jelent problémát. A folyamatos szabályváltozások és újabb követelmények megjelenése megnehezíti a hosszú távú tervezést, bizonytalanságot teremt a városfejlesztési pályázatok előkészítése során. A települések szakemberei nehezen tudják követni a változásokat, miközben a határidők szorítanak.
Mindez azt is jelenti, hogy a városfejlesztési projektek megvalósítása lassul, hiszen a pályázati dokumentációk elkészítése több időt vesz igénybe. A települések forrásai pedig nemcsak a tényleges fejlesztésekre, hanem egyre nagyobb mértékben a különböző dokumentumok elkészítésére, szakértői vélemények beszerzésére fordítódnak.
A településfejlesztés területén dolgozó szakemberek számára alapvető fontosságú lenne a jogszabályi környezet stabilitása és átláthatósága. A gyakori változások, az értelmezési nehézségek és a párhuzamosan létező, egymást átfedő követelmények nem szolgálják sem a hatékony forrásfelhasználást, sem a valódi fejlesztési célok megvalósítását. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a városok több, tartalmilag hasonló dokumentumot készítenek el párhuzamosan, miközben ez az erőforrás a tényleges fejlesztésekre fordítható lenne.
