A BEAC atlétikai szakosztályának története több mint fél évszázadon át egy különleges szellemiséget őriz, amelyet Szabó Imre edző munkássága testesít meg a legpontosabban. Ez a szellemiség nem pusztán sporteredményekben mérhető, hanem egy mélyebb emberi dimenzióban is megnyilvánul, amely összefűzi a generációkat és átformálja mindazokat, akik kapcsolatba kerülnek vele.
Dr. Bácsalmási Péter öröksége nyomta rá bélyegét arra a klubkultúrára, amely ma is él a BEAC-ban. Péter bácsi, aki a Testnevelési Főiskola első embereként vonult nyugdíjba 1968-ban, visszatért a klubhoz és magával hozta a legjobbakat. Az általa képviselt értékek – az egyenlőség minden atléta között, a tökéletes szavahihetőség és hitelesség – olyan alapokat teremtettek, amelyek túlélték az évtizedeket és a nehéz időszakokat egyaránt.
A BEAC-osok között létezik egy láthatatlan kötelék, amely messze túlmutat a hagyományos klubhűségen. Ez a kapcsolat olyan erős, hogy még apróbb részletekben is megmutatkozik: vannak sportolók, akik nem hajlandók bizonyos kapukon belépni, mert azok egykor más egyesülethez tartoztak. Ez nem csupán szokás vagy hagyomány, hanem egy mélyebb identitás része.
Az atlétika klub szellemiség megnyilvánul abban is, ahogyan a közösség tagjai kezelik egymás sikereit. Az irigység hiánya kulcsfontosságú eleme ennek a kultúrának. Amikor egy BEAC-os atléta sikert ér el, azt a teljes közösség osztja meg, nem pedig rivalizálás vagy féltékenység tárgyává válik.
Szabó Imre edzői filozófiája is ezt a szellemiséget tükrözi. A versenyzőket kímélő edzésmódszer, amit ő követett évtizedeken át, szemben állt azzal a korabeli gyakorlattal, amikor sok fiatal atétát túledeztek. Az ő megközelítése az volt, hogy megmentse a versenyzőket a felesleges kilométerektől, a sérülésektől és a korai kiégéstől. Ez nem gyengeség vagy engedékenység volt, hanem egy tudatos, hosszú távú gondolkodás megnyilvánulása.
Az edzői munka másik lényeges eleme a beleérző képesség. A jó edző folyamatosan követi és érzékeli versenyzője aktuális állapotát, nemcsak a fizikai teljesítményt, hanem a személyes helyzetet is figyelembe véve. Ez teszi lehetővé, hogy az edzések valóban a sportoló igényeihez igazodjanak, ne pedig egy merev séma szerint haladjanak.
A klub történetének különböző szakaszai különböző kihívásokat hoztak. Az 1981 és 1993 közötti időszak különösen nehéz volt, amikor a BEAC-ot összevonták a MAFC-cal. Mégis, ebben a zavaros időszakban is születtek kiváló eredmények, mert az atléták és edzőik kitartottak az eredeti értékek mellett. A fekete E betűs mezben versenyeztek tovább, még akkor is, amikor ezt megtiltották nekik.
Az 1998-tól napjainkig tartó időszak újabb felívelést hozott a szisztematikus utánpótlás-nevelés bevezetésével. Ez a munka megszámlálhatatlan bajnoki címet, világverseny-szereplést és olimpiai részvételt eredményezett. A siker kulcsa nem a modern eszközök vagy a luxus körülmények voltak, hanem az a következetesség és elhivatottság, amely nemzedékről nemzedékre tovább öröklődött.
A klubszellemiség megőrzése folyamatos küzdelmet igényelt. Nyolc BEAC elnök váltotta egymást az évtizedek során, és az anyaegyesülettel szinte mindig konfliktusban állt az atlétikai szakosztály. Mégis túlélte ezeket a nehézségeket, mert volt benne valami, ami erősebb volt a külső körülményeknél: az a közös lelkület, amelyet Bácsalmási Péter öröksége teremtett meg.
